Margócsy József

Mindenki Jocó bácsija

 

1919. április 8-án született Nyíregyházán. Édesapja Margócsy Emil, matematika–fizika szakos tanár, aki feleségével Algőver Erzsébet tanítónővel és három kis gyermekükkel Debrecenből érkezett 1918-ban Nyíregyházára, hogy megalapítsa a Felsőkereskedelmi Iskolát, amely a mostani Széchenyi István Középiskola elődje. Testvérei közül kettő nem élte meg a felnőttkort, Erzsébet nővére magyar–francia szakos tanárnő volt, az ő öt gyermeke közül három szintén pedagógus lett.

A városi evangélikus elemi iskola első osztályába együtt járt a Gyöngyikének becézett Oberländer Erzsébettel, akivel 1936-ban eljegyezték egymást, és 1944-ben sok viszontagság után összeházasodtak. A Kossuth Gimnáziumban érettségizett, tanárai ajánlásával 1937-től Budapesten az Eötvös Collegium tagjaként magyar–francia szakot végzett, Gyöngyike pedig magyar–latin szakosként tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1942-ben diplomájuk átvétele után visszatértek Nyíregyházára, ahol Margócsy József a Kossuth Gimnázium, Gyöngyike a Geduly Henrik Gimnázium tanáraként dolgozhatott. Azonban Margócsy Józsefet szinte azonnal besorozták katonának, a háború vége felé amerikai fogságba került Franciaországba. Ide utazott hozzá felesége is, és csak 1946 novemberében térhettek vissza Nyíregyházára. Ezekről a hónapokról szól az Ötven hónap utászcsizmában című visszaemlékezése (1998), amely a katonaság, a fogság alatt írott napló feldolgozása.

Margócsy József a háború után a Kossuth Gimnáziumban, Gyöngyike némi kitérők után szintén itt, majd a Vasvári Pál Gimnáziumban tanított. Két gyermekük született, Klára (1947) és István (1949), mindketten a tanári pályát választották. Klára a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, majd a Bessenyei Tanárképző Főiskolán, István az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott. A Selyem utcán éltek a legendás házban az „öregekkel”, szülőkkel, rokonokkal. 1975-től a Kossuth utcára költöztek át. Jocó bácsi nagyon szerette családját, gondoskodó figyelme mindenre kiterjedt.

Margócsy József előbb igazgatóhelyettes, majd 1951-től szakfelügyelő lett. A Kossuth Gimnázium 150 éves jubileumi ünnepségét nagy lelkesedéssel szervezte, még életében megérhette a gimnázium 200 éves évfordulóját is, mint a legöregebb Kossuth-diák.

Pedagógiai munkássága az ötvenes években lett országosan is elismert. A gimnáziumok első osztályának írott tankönyve és az általános iskolák számára készített nyolcadikos magyar irodalom tankönyv (társszerzőkkel együtt) sok-sok évig volt érvényben. Feleségével ezeken a könyveken is együtt munkálkodtak, ahogy Jókai Mór És mégis mozog a föld című művének kritikai kiadásán is. Más tanulmányok, cikkek, könyvek is együttes munkájuk eredményei. (Elsősorban az Utcák, terek, emléktáblák kötetei, 1984–2002).

1959–1962 között a Vasvári Pál Gimnáziumban tanított. Mindig nagy hatással volt tanítványaira közvetlen, hangulatos óravezetése, fegyelmezett, de humorral, szójátékokkal fűszerezett oktatói munkája, megnyerő egyénisége.

Pedagógiai alapvetéseit foglalta össze a Pedagógus és az élet című kötetében 1984-ben. 1962-ben az induló nyíregyházi Főiskola Irodalom Tanszékének alapító tanszékvezető docense, majd főiskolai tanára lett. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát ebbe az új feladatba. Az intézmény könyvtára megteremtésében, állományának megszervezésében hatalmas szerepet vállalt. 1966-tól az UNESCO-val került kapcsolatba, több hosszabb-rövidebb tanulmányúton vett részt. A főiskolán UNESCO dokumentációs központ létesült, igen sok külföldi kapcsolatot tudtak ezáltal kialakítani. Előbb főigazgató-helyettes, majd 1973-tól 1979 végéig, nyugdíjba vonulásáig főigazgató volt. Irányítása alatt az intézmény országos hírnévre tett szert, és az ő kezdeményezésére kapta meg a Bessenyei György nevet. Óraadói megbízatással, nagy örömmel tartott még előadásokat, szemináriumokat egészen 1993-ig.

Feleségével már korábban elhatározták, hogy amikor eljön az idő, akkor nyugdíjba mennek. Nyugdíjba, de nem nyugalomba – ahogy gyakran mondogatta. A megyei levéltárban előbb „teadíjasként” dolgozott helytörténeti kutatóként, majd 1993-tól szaktanácsadóként. Feleségével együtt otthon is rengeteget foglalkozott a város történetével, ennek eredménye a sok-sok ezer cédula, amelyekben a temérdek adatot rögzítette. Emellett a levéltári források alapján feldolgozta az anarcsi Czóbel család történetét Egy régi udvarház utolsó gazdái címmel (1988).

1995-ben felesége hirtelen halála megtörte. A megyei levéltár munkatársai, néhány barátja és családja jelentette számára azt a szűk kört, ahol jól érezte magát. Egyre inkább háttérbe vonult, de unokái, dédunokái sok örömöt, fényt hoztak életébe. Ereje fokozatosan fogyott, és 2013. július 8-án végleg megpihent.

Legrangosabb kitüntetései: Apáczai Csere János-díj, a Francia Akadémiai Pálmarend, Toldy Ferenc-díj, Podmaniczky Frigyes-díj, Trefort Ágost-díj, megyei Príma-díj. Díszpolgára Nyíregyháza városnak és Anarcs községnek.

2013-ban a Jósa András Múzeum emlékkiállítást rendezett munkásságáról.

2019-ben a Nyíregyházi Egyetem (a Bessenyei György Tanárképző Főiskola jogutódja) születésének 100. évfordulóján emléktáblát avatott tiszteletére.

***

A jeles alkalomra a Margócsy József hagyatékát őrző intézményekkel együtt közös adatbázist készítettünk, amelyben virtuálisan egyesülnek – a gyermekeinek köszönhetően közgyűjteményekbe került – könyveinek, iratainak, tárgyainak jegyzékei. A Könyvtára link alatt intézményenként külön listában soroljuk fel könyveit. Iratainak nagy része a levéltárba került, a Kossuth gimnáziumot érintő dokumentumokat az iskola könyvtára kapta meg. Személyes tárgyai, kitüntetései a Jósa András Múzeum gyűjteményét gazdagítják. Publikációs listáját a Nyíregyházi Egyetem könyvtárosai állították össze. A Bibliográfia link alatt az a célunk, hogy minden elérhető munkája olvasható legyen az adott leírási tételnél. A fotók galériába rendezetten, tematikus csoportokban mutatják be életét, tevékenységét. Az Emlékezés link alá gyűjtünk össze mindent, ami Jocó bácsi emlékét ápolja, legyen az rendezvény vagy újságcikk. A Médiatárban a városi televízióban és a helyi rádióban készült felvételek kaptak helyet.

 

Az adatbázis folyamatosan bővül, frissül!

Észrevételeiket, megjegyzéseiket az szszbml_infoatmnl [dot] gov [dot] hu címen várjuk.

 

Szerkesztők: Kujbusné Mecsei Éva, Galambos Sándor

Munkatársak: Bajnok Lászlóné (NYE), Bordé Katalin (NYE), Czapárné Helmeczi Alíz (MNL SZSZBML), Gabulya Rita (MNL SZSZBML), Henzsel Ágota† (MNL SZSZBML), Jaksi Róbert (MNL SZSZBML), Karádiné Kövesdi Ágnes (NYE), Kocsis György (MNL SZSZBML), Krajnyák-Jávor Andrea (MZSMVK), Liptay Enikő (NYE), Mohácsi Endre (JAM), Pinténé Kosina Judit (EKLG), Smid Enikő (MNL SZSZBML), Szemán László (MNL SZSZBML), Verdes Mihály György (MNL SZSZBML), Zsoldos Barnabás (MRNYH)

Az adatbázist készítette: Vegera József